Mint álruhás herceg,
úgy járok én a földön itt.
Oly révetegen tétován
mint aki álmodik.
Mint holdkóros a háztetőn
csipásan álmosan
de aki áll a mély fölött
s le nem zuhan.
Nem is tudom mi tart mi óv
mi véd meg engem itt
szájában hordja életem
mint macska kölykeit.
Talán ha fölriadnék hírtelen
a mély magához rántana
de így fehér ruhában és
gyanútlanul megyek tova.
Csak bólintok, hogy így van ez
öröktől fogva létezem
s hogy vállamra pillézik hajam
már észre sem veszem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése